2013. július 2., kedd

Tihany, a sűrített múlt // első etap

Start

Minden a kacsákkal kezdődött. Győzködtük az egész lubickoló családot, mamát és a kölyköket, hogy szeressék a görögdinnyét. Kacsa mama azonban csak megvetőn nézett ránk a távolból. A csipet csapat eleinte megpróbálkozott a pirosbelű gyümölccsel, majd tovább kotortak... Így indult a tihanyi körút.

Nem, köszönjük, nem kérjük!

A dinnyehéj maradt, mi elindultunk. (Olvasni: József Attila - A Dunánál). Koloska Marina Port, Balatonfüred. Vitorlás neve: Chardonnay. Méret: 32 láb. Fedélzeten: Péter kapitány, Henrik mancsaft. Füred-Tihany, nem kihívás. Szél: a kacsák bosszúból magukkal vitték.

A széljelzőnek kifüggesztett magnószalag darabka mozdulatlanul csüggött. Hosszú útnak ígérkezett, az is lett. Az első kikötő, az Öreg-Tihany, amit elértünk, éppen felújítás alá helyezte magát, így a kikötőmester tovább bocsátott bennünket. A parthoz közel cirkáltunk, a szél néhány kósza csomóval terelgetett bennünket. Jöhetett a THE, a Tihanyi Hajós Egylet kikötője.

Orral kötöttünk ki - vendéghelyen, ahogy az a kikötőkben szokás. Szerencsésebb lett volna nagyobb legénységgel érkezni. Partra vetődtem, jöhetett néhány szorító nyolcas, Peti hátul delejezte hurkokkal az oszlopokat - végül mind a négy ponton rögzítettük a hajót.

Mögöttünk a fiatalok sorjáztak be...

Árbócerdő a THE kikötőjében


Kikötőtől a tihanyi falu - nincs közel. Gyaloglás helyett alternatív közlekedési eszköz után néztünk. A következő filmkockán már egy döcögő városnéző kisvonaton üldögéltünk... 

Öt perc múlva elértük a "belvárost", a perfekcionista falut, ahol a fűszálak is illedelmesen egy irányba hajlanak, s ahol aki él és mozog, mind azért fáradozik, hogy a múlt itt ragadt szeglete napról napról hívogatóbb legyen. A települések balatoni versenyében erős a mezőny, de Tihany dobogós helye megkérdőjelezhetetlen.

És ami ott következett! Lesz róla néhány beszámoló...